Neogrády-Kiss Barnabás | Kő, Papír, Zokni

megnyitó

"Képeim legnagyobb része az SOS Gyermekfalvakban készült, gyerekekről, arról a más otthonról, ami számukra az igazi helyett adatott. Arról a zárt társadalomról, aminek nehéz a részévé válni, megismerni a játékszabályait. A projekt befejezése után azonban azt vettem észre, hogy a képek mintha kiszabadulnának a sokszor súlyos, tragikus sorsok, szavak, történetek hálójából és elkezdenek önálló életet élni. Újra kellett őket nézni, és néhol folytatni a munkát, új képekben, de ezáltal más összefüggések és rímek keletkeztek. Minden jellé vált, egy faág, egy tábla, egy zacskó, egy hajfürt, egy mozdulat, egy arckifejezés, egy futás, és minden jel valahogy összekapcsolódott egy képírássá. Nem tudom, a gyerekek történetét mutatom most meg, vagy a sajátomat írtam meg általuk. Hogy mindez mit jelent, az rejtélyes, hiszen kép, nem szöveg. Olyan titokzatos, mint ezek a gyerekek, akik a képeken legtöbbször elfordulnak tőlünk, csak a hátukat, a csukott szemüket vagy a lehajtott fejüket látjuk. Nem tudható, mi történik a következő pillanatban, sírás tör ki vagy kacagás. És hogy milyen fejjel lefelé a világ. Mindig újra kell nézni és összerakosgatni a puzzle-t, mit is jelent az, ami körülvesz, és ami bennünk van. Kicsit visszalépni a gyerekkorba, hogy tudjuk, hogyan alakul majd a jövő. Kő, papír..., zokni?"