Figuratív csoportos kiállítás

csoportos kiállítás

A kiállítás a figurális ábrázolás kortárs lehetőségein keresztül reflektál az ember és környezete közötti feszültségekre, különös tekintettel a kontroll, az alkalmazkodás és a kiszolgáltatottság kérdéseire. A négy művész eltérő vizuális és gondolati stratégiái – az absztrakt felületektől a narratív, szimbolikus jelenetekig – egymással párbeszédben rajzolják ki a jelen tapasztalatának összetett rétegeit. A kiállítás egésze olyan értelmezési teret nyit meg, amelyben a néző saját testi, érzelmi és társadalmi viszonyait is új megvilágításban érzékelheti.

BENYOVSZKY-SZŰCS Domonkos festészete a képi konstrukció és az érzékelés közötti kapcsolatot állítja vizsgálat tárgyává. Műveiben a test és a tárgyi környezet nem narratív szereplőként, hanem strukturális elemként jelenik meg, hangsúlyozva a kontroll és a kiszolgáltatottság kérdéseit.

GULYÁS Andrea Katalin festészete a látvány redukcióján és elmozdításán keresztül vizsgálja a jelentésképzés lehetőségeit. Képeiben a hétköznapi motívumok elvont rendszerré szerveződnek, ahol a festői döntések a figyelem irányításának eszközeivé válnak.

KIS Endre munkáiban a figurális ábrázolás a narrativitás és a szimbolikus túlterheltség határán működik. Festészete következetesen reflektál az egyéni és társadalmi pozíciók bizonytalanságára, miközben a kép terét feszültségekkel telített viszonyrendszerként kezeli.

SZOLNOKI Szabolcs képein a mindennapi terek és helyzetek álomszerű, elmosódott jelenetekké válnak, melyekben a figurák bizonytalan, átmeneti állapotban léteznek. Festészete a személyes narratíva és a kollektív tapasztalat finom egyensúlyát vizsgálja.